Adira szemszöge

A repülőn ülve arra eszméltem, hogy sírok. Képtelen voltam megállítani a kövér könnycseppeket, amik az arcomon gördültek le. A szívem a társamért kiáltott, és én még hangosabban zokogtam. Azt akartam, hogy itt legyen, fogja a kezem és rám mosolyogjon; a mosolya mindig örömet és megnyugvást hozott nekem. Ő volt a védőhálóm a nap óta, hogy megismertem, de most kezdtem kételkedni ebbe