– Azriel – suttogtam. Nem festett jól; először is részeg volt, és folyton a két kezébe fogta az arcomat.

– Adira – formálta kásásan a szavakat. Beljebb húztam egy elhagyatottabb részre, amit a sok embertől amúgy is nehéz volt megtalálni.

– Igazad van, Adira. Szeretlek, annyira szeretlek – mondta, amint egy kis magányra leltünk. Zaklatott volt, úgy nézett a szemembe. A vallomása nem ért akkora so