Nem, nem, nem. Néma könyörgést küldtem a Holdistennőhöz, hogy ébresszen fel ebből a rémálomból, de Lila érintése egyértelművé tette, hogy ez nem álom.

A két társ elveszett egymás tekintetében, és én nem bírtam tovább nézni, inkább sarkon fordultam, hogy elmenjek. Az üres utcákon sétáltam, és egyáltalán nem érdekelt, hogy szitál az eső.

"Love, Love, várj!" – Sem erőm, sem kedvem nem volt visszaford