Love

Ellis a hatalmas üvegfalnál állt, és a végtelen erdőt nézte, de láttam, ahogy megfeszül a háta, amikor megérzett engem. Megfordult, és egy halvány mosolyt küldött felém, ami megmelengette a szívemet.

– Jó reggelt! – köszönt azzal a mély, vonzó hangjával.

– Korán jöttél – mondtam.

– Nem tudtam várni. – Közelebb lépett hozzám, én pedig egy káromkodás kíséretében elfordultam. Csuromvizes volta