Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Itt van. Szívem, itt van. – Luis termett előttem, kétségbeesettnek tűnt.
Még sosem láttam a legjobb barátomat ennyire kiborulni. Szemei körbejártak, orrlyukai kitágultak, szimatolt. Gyengéden az arcomba fogtam a fejét, és rá is vettem, hogy rám nézzen.
– Szívem, nyugodj meg és lélegezz. – Lassan engedelmeskedett.
– Ki van itt, drágám? Azt hittem, valami szellem üldöz,
– Szellem? Bárcsak az len