Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Itt van. Szívem, itt van. – Luis termett előttem, kétségbeesettnek tűnt.

Még sosem láttam a legjobb barátomat ennyire kiborulni. Szemei körbejártak, orrlyukai kitágultak, szimatolt. Gyengéden az arcomba fogtam a fejét, és rá is vettem, hogy rám nézzen.

– Szívem, nyugodj meg és lélegezz. – Lassan engedelmeskedett.

– Ki van itt, drágám? Azt hittem, valami szellem üldöz,

– Szellem? Bárcsak az len