Aysel Szemszöge

A sikoly széthasította a hajnali csendet.

Az enyém.

Mielőtt elmenekülhettem volna, egy súlyos kar fonódott a derekam köré, és visszahúzott a mögöttem lévő szilárd, forró izomfalhoz.

– Minek kiabálsz? – A fülembe suttogó hang mély volt, rekedtes, és némi szórakozottság csendült benne. – Aludj még egy kicsit.

Aludjak? A testem megmerevedett, a szívem úgy vert, mint a dob. Az illata –