Aysel szemszöge

Damon állt előttem, az illata éles volt az esőtől és a megbánástól.

Halkan felnevettem, a nevetésemnek vér és holdfény íze volt. – Az a Damon, akit én ismertem – mondtam csendesen –, sosem kérdezte, hogy félreértettem-e valamit. Egyszerűen csak mellettem állt, ok nélkül.

A tekintetem a kezében lévő kis tortára siklott, amelynek édes illata ellentétben állt a kinti viharral. – Azért