Riley szemszöge

Az idő feloldódott abban a cellában – az órák napokká véreztek, a napok a létezés végtelen szürkeségévé. Elvesztettem az évszakok fonalát, a hold ciklusait, még a saját tükörképemet is a csiszolt fém mosdókagylóban.

Az öklöm a betonhoz súrolódott, miközben Harper csizmája a bordáimba csapódott.

"Válassz, korcs – egy penge az arcodba, vagy tíz pofon?"

A lehelete rothadó hús bűzét ár