Riley szemszöge

Az ablaknál álltam, az ujjaim a nehéz függöny széle köré fonódtak, és a keskeny résen keresztül kifelé kémleltem. Az eső vastag sávokban folyt le az üvegen, elmosva a kinti világot, de még a felhőszakadáson keresztül is láttam Kaelt.

Ott térdelt a sárban, bőrig ázva, tartása vad és kétségbeesett volt. A szája megtört, frenetikus mintákban mozgott. Egy szót sem hallottam – a világom