Riley szemszöge

A hangjukból áradó méreg úgy tekeredett körém, mint egy fészeknyi kígyó.

– Mindig is mocsok volt. És most be mer ide flangálni, mintha ide tartozna? – gúnyolódott az egyikük, úgy köpve a polírozott padlóra, mintha már maga a levegő is sértené, amit belélegzem.

– Riley, csak valld be, hogy idekúsztál, hogy az aranyifjúnk körül sündörögj. Fejezd be a színtevést, hogy felettünk állsz.