Riley szemszöge

Kifutottam az időből.

A testem olyan volt, mint egy törött íj, melynek húrja a végletekig feszült, és bármelyik pillanatban elpattanhat. Minden lélegzetvétel égette a mellkasomat, minden mozdulat késeket húzott végig az ereimben. És mégsem voltam hajlandó hagyni, hogy az életem csendben érjen véget, mint egy gyertya, amit elfojt a szél.

Carmenre gondoltam – ahogy az arca eltorzult