Lucien szemszöge

Azt hittem, a lelkem már elrohadt, Riley mellé temetve a föld alá. Napokig – talán hetekig – nem voltam több egy üres buroknál. Farkasam nyughatatlanul ólálkodott a mellkasom sötétjében, de még ő sem tudott felébreszteni a gyász ködéből.

A hímzés, amit egykor ő érintett, a kezemben hevert, lágy selyemszálak bőrgesedett ujjaim alatt. Úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló a levegőbe,