Lucien szemszöge

Az éjszakai levegő éles volt, csordultig tele a fenyő és a vér illatával. Farkasom nyugtalanul fészkelődött a bőröm alatt, miközben a kis csapásmérő erőt átvezettem a határvidéken. A föld nedves volt egy korábbi esőtől, az eget pedig viharral fenyegető, súlyos felhők borították. Tökéletes. A vihart én hívhattam elő, én irányíthattam.

Ez nem egy hódító hadjárat volt. Még nem. A ma