Kael Vale szemszöge

Néztem, ahogy a fekete terepjáró eltűnik az éjszakában, piros hátsó lámpái úgy hasítottak a sötétségbe, mint egy soha be nem gyógyuló seb. Képtelen voltam mozdulni. A térdeim megroggyantak, és a hideg járdára roskadtam, a levegőt felszínes, szaggatott zihálásokkal szívva magamba.

Riley elment.

És ez alkalommal... végleg.

Még csak vissza sem nézett.

Évekig azzal győzködtem magam