Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Lucien nézőpontja
Elfelejtettem, hogy nem hall.
Riley háttal állt nekem, teljesen tudatlanul arról, mit mondtam. A csendjének súlya úgy csapott meg, mint egy éles, fagyos széllökés – beszéltem, és ő még csak meg sem rezzent. Ekkor döbbentem rá: nem hall engem. Hát persze, hogy nem.
Szó nélkül odasétáltam, és megfogtam a kezét.
Az érintésre megfordult, tekintete az enyémre rebbent, pont, amikor ném