Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Lucien nézőpontja

Elfelejtettem, hogy nem hall.

Riley háttal állt nekem, teljesen tudatlanul arról, mit mondtam. A csendjének súlya úgy csapott meg, mint egy éles, fagyos széllökés – beszéltem, és ő még csak meg sem rezzent. Ekkor döbbentem rá: nem hall engem. Hát persze, hogy nem.

Szó nélkül odasétáltam, és megfogtam a kezét.

Az érintésre megfordult, tekintete az enyémre rebbent, pont, amikor ném