Riley szemszöge

Lucien oldalán sétáltam végig a csendes utcán, a bőrömön hűsnek éreztem az éjszakai levegőt. Miát a sofőr már hazavitte, és kivételesen megengedtem magamnak azt a luxust, hogy szabadon lélegezzek, és úgy tegyek, mintha csak egy sétáló nőstényfarkas lennék, nem pedig valaki, akinek a világa darabokra hullott.

Egyikünk sem beszélt, a csend mégsem volt kényelmetlen. Úgy lebegett közöt