Lucien szemszöge

A súly addig nyomott minket, amíg a csontjaim már sikoltottak.

Sár, kő, letört ágak – a hegy el akart temetni minket, semmivé akart zúzni. A karjaim remegtek, meghajoltak a zúzó erő alatt. De még akkor is, amikor a vér forrón csorgott le a hátamon, nem voltam hajlandó elengedni.

Riley alattam feküdt. Kicsi volt. Törékeny. Csak azért volt életben, mert a saját testemmel tartottam v