szipogott, és letörölte a könnyeit. Nem számított, kiért sírt; bizonyos dolgokon egyszerűen nem lehetett segíteni vagy változtatni.

Épp megfordult, hogy kimenjen az ajtón, amikor az ismét kinyílt, és a király lépett be rajta. Ha meg is lepődött azon, hogy az asszony még mindig ott van, nem mutatta ki.

A ruhásszekrényéhez sétált, kivette az aranyövet, és a derekára csatolta. Meglátta a nő könnyes a