Kaelen éppen az esti kimenőjéhez készülődött, amikor kopogtatást hallott az ajtón. Felvette a kabátját, a zokniját és a cipőjét, majd az ajtóhoz lépett, és szélesre tárta. Az úrnő állt az ajtó mögött, és olyan türelmetlennek és dühösnek tűnt, mint mindig.

– Úrnőm. – Fejhajtással üdvözölte.

– Egy örökkévalóságig tartott, mire ajtót nyitottál. Halálra fagytam odakint. – Besétált a kis kandalló felé.