Másnap reggel Veronica lustán figyelte a férfit, ahogy azzal a ráérős mozdulatsorral öltötte magára a ruháit, ami mindig is jellemző volt rá. Tekintete mohón követte, arcára mosoly tapadt. Egész éjjel vele volt, bár egy részét még mindig visszatartotta. Ez nem sokat számított neki, mert tudta, hogy hatással volt rá, és a férfinak volt egy része, amely mindig az övé marad.

– A kiképzőpályára mész,