Leonidasz király túl érzelmes volt ahhoz, hogy szavakkal megmagyarázza. Hátralépve Damian arcát a tenyerébe fogta, szeme fürkészve járt körbe rajta. – Nincs mit sajnálnod. Köszönöm, Ian. Köszönöm, hogy élsz!

Újra összeölelkeztek. Damian széles vállai remegtek az erős zokogástól, miközben a király szeme lecsukódott, és csak még szorosabban kapaszkodott a fivérébe.

– Nagyon köszönöm, Ian. Sosem tudo