– Gyere velem – motyogja, és leengedi a karjait, amelyekkel eddig ölelt.

Követem az irodájába. Nem tudom biztosan, miért, de valahányszor idehoztak, mindig úgy éreztem, mintha le akarnának szidni. Mintha hirtelen minden összeomlana körülöttem.

– Julian azt mondta, volt egy furcsa érzésed.

Bólintok. – Mielőtt Hunter megjelent. Én… nem is tudom.

– Nem tudod megmagyarázni – motyogja, miközben leül az