– Ennek a beszélgetésnek az volt a célja, hogy döntsünk a fivérem sorsáról. Helyes? – motyogja Damien. – Nos, ez eldőlt. Szóval végeztünk?

– Igen – vág vissza Julian.

– Helyes. Ha megbocsátanak. Dolgom van.

Damien megkerüli az asztalt, és felveszi a mankóimat. Felém nyújtja őket, nem szól semmit, csak vár.

Lassan talpra állok, és elveszem tőle. Egy alig észrevehető fejmozdulattal az ajtó felé int.