– Tudom. – Újra a fülcimpámba harap, egyetlen karjával felemel a földről, a vállára vet, miközben lehajol a mankóimért.

Damien gyorsan felmegy a lépcsőn, kettesével véve a fokokat. A keze a fenekemre kulcsolódik, miközben az ujjbegyei a lüktető puncimon maradnak.

– Végre egyedül – motyogja, ahogy a talpamra állít. A keze gyorsan visszatér a tarkómra. A hajamba markol, miközben az ajkait az enyémne