Damien

Elbasztam.

Hallottam a nehéz légzését az ajtó túloldaláról. Olyan dühös volt rám. Talán még vicces is lett volna, ha nem sejtem, mit jelentenek a gondolatai.

Idióta voltam.

Kicsit meglököm az ajtót. Meg sem mozdul, és az ajtó alatti árnyékból ítélve azt mondanám, hogy nekidől, nehogy bemenjek. Bár megtehetném, ha akarnám. Nem telne sokba, hogy a teste végigcsússzon a csempén.

– Harper.