Harper

Minden áldott nap csak ültem és vártam. Harminc nap, és még mindig semmi. Teljes rádiócsend. Egyetlen kapcsolatfelvétel sem, semmi, de még életben volt.

Hátradőltem a lépcsőn, hagytam, hogy a hátamba fúródjon, miközben lehunytam a szemem, és próbáltam kikényszeríteni, hogy megnyíljon a köztünk lévő vonal.

– Miért nem működik?! – csattantam fel Éjfélnek. A józan eszem egy hajszálon függött.