Kifeszíti a kulcsokat a kezemből. – Én vezetek.

Megadom magam, és hagyom, hogy elvegye őket. Miközben belebújok a telitalpú cipőmbe, megkérdezi, hová akarok menni.

– Csak vezess. – motyogom, és követem őt a bejárati ajtón.

Nem beszél, miközben eldugott hátsó utakon kanyarog az autóval. Hagyja, hogy a gondolataim szabadon szárnyaljanak. Arra vár, hogy én vegyem át az irányítást.

Nem is tudom pontos