*Tudnia kell róla.*

*És tudni is fogja, reggel. Semmi értelme most elmondani neki, amikor amúgy is kialvatlan.*

Lenyézek a társam mellkasomon nyugvó arcára. Olyan békésnek tűnt, és mindez hamarosan meg fog változni.

Amikor felébredek, még mindig mélyen alszik. Levette magáról a maradék ruháit is, és a hasán alszik, a takaró pedig alig takarja a fenekét. Bárcsak vele maradhatnék, de már hallottam,