Madison újra és újra meghúzza a ravaszt, amíg ki nem fogy a töltényből. Valamiért minden egyes lövés elvéti a rohadékot.

A sörétes puskámhoz kúszom, rászegezem, és szétlövöm a kibaszott fejét.

Vér fröccsen a kocsimra, beborítva Madisont, ahogy a Kóborló fej nélküli teste végigcsúszik a jármű oldalán.

Feltépi az ajtót, hozzám rohan, felugrik, és szorosan a nyakam köré fonja a karját.

– Menjünk be!