Damien

A bőre ismét kipirul, ahogy tágra nyílt szemekkel bámul rám. – Öhm, én... – Tekintete ide-oda cikázik a szobában, próbálja elkerülni a pillantásomat. – Tudom, hogy te is érezted.

– Éreztél valamit?

A homloka ráncba szalad, ahogy bólint. – Meg amikor ma reggel megérintettem a kezedet. Nem tudom tovább magamban tartani. Láttam, láttam, hogyan reagáltál, érezted, pont úgy, mint én. – Samara há