Kérem a számlát, és az a pincér, aki Chloét próbálta meggyőzni a borról, sietve odalép hozzánk. Az arca máris céklavörös. Alig bír a szemünkbe nézni. Chloe vékony vonallá préseli az ajkát, de látom, ahogy a válla rázkódik, miközben próbálja visszafojtani a nevetést.

Amikor az autó felé sétálunk, Chloe belém karol, és szinte kisgyerekként nyaggat, hogy hová is megyünk.

– Meglátod.

Még vagy egy órát