Brax

Egész nap figyelek. Ahogy az várható volt, senki más nem megy be, és egyetlen lélek sem jön ki. A zene tovább szól, ahogy a nap lenyugszik. Körülbelül este tízig még hallatszik a zaj, aztán csend söpör végig a területen, mintha csettintésre mindenki hirtelen holtan esett volna össze. Csak a folyó rohanó vizét lehetett hallani, ahogy lezúdul a szikla peremén.

Itt sehol sem tudtam elrejtőzni. B