Klaus

*Állj meg, Klaus. Csak állj meg egy pillanatra.* Éreztem az aggodalmat Xavi hangjában.

*Tudom* – motyogom a kötelékünkön keresztül. *Érzem. Valami nem stimmel.*

*Menjünk vissza a saját nyomainkon* – javasolja.

Megfordulva látom, hogy Orion minket bámul. Előre mutat.

Megrázom a fejem: – Nem, vissza kell mennünk. Valami nem teljesen kerek.

Orion gyorsan a vállam fölött abba az irányba bökdösi