– Nekem… rá kell néznem a fiúkra. – Kietek a hálószobánkból, egyenesen a fiúk szobájába, és hálásan látom, hogy alszanak. Lassan és némán felnyúlok az ajtó tetejére, és elhúzom a zárat; a fejemet a fának támasztva veszek néhány mély lélegzetet, próbálva összeszedni a gondolataimat.

’Ezelől nem menekülhetsz el’ – mondja nekem Nyx.

’Nem menekülök. Csak… időre van szükségem a gondolkodáshoz, Nyx. És