Merilyn szánalommal teli pillantást vetett a mesterére, szeme csupa könyörgés volt. – Ó, Vik, nem kell embereket is ölnöd. Mindenkinél jobban megértem a fájdalmadat...

– Nem halott; csupán alszik – vágott közbe Viktor.

Megkönnyebbülés söpört rajta végig, ahogy visszafordult a mozdulatlan alak felé, és alaposan szemügyre vette. Ekkor vette észre a nő mellkasának gyengéd emelkedését és süllyedését.