Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A kegyetlen sors és az ő kegyetlen tréfái.

"Miért is nem vagyok meglepve?" – morogta, tekintetét az égre szórt csillagokra fixálva. "Még most is, hogy életem útja a végéhez közeledik, újabb módokat találsz a kínzásomra."

Talpra állt, kezében szorongatva a ruhát, melynek illata tartós emlékeztetője volt a lánynak. Egy emlék villant át az elméjén.

Gyengéd kezei elsimítják rajta a szövetet, arckifeje