AURELIA

Amikor meghallotta a hangját – azt a mélységesen ismerős és megnyugtató hangot –, Aurelia nem tudta elfojtani magában az érzelmek rohamát. A szíve hevesen vert, és pillangók röpködtek a gyomrában, az izgalom és a megkönnyebbülés zűrzavara letaglózta.

Sietve felé indult. – Fenség. – Kezei a férfi testére röppentek, aggódó mozdulatok viharában érintve meg a mellkasát, a hasát és a vállát. –