Ó, az én Viktorom. Aurelia szíve elszorult a mellkasában. A férfi szavai talán távolságtartóak voltak, már-már tényszerűek, de a lány kezdte megtanulni, hogyan olvasson e férfi finom árnyalataiból.

Fájt neki. Jobban, mint amennyire hajlandó lett volna beismerni.

– Milyen ember az, aki nem képes igaz boldogságot érezni a barátja iránt anélkül, hogy ezek a rút érzések meg ne fertőznék? – Sóhajtott,