Aurelia összeszorította az ajkát.

– Ne hidd, hogy nem vettem észre a fájdalmat, amit elszenvedtél, hogy milyen mélyen megsebzett. Én voltam az, aki éjszakáról éjszakára hallgatta, ahogy sírsz miatta. Amikor azt hitted, mindenki alszik, hajnalig zokogtál a párnádba.

Aurelia lesütötte a szemét. – Nem volt könnyű elengedni – vallotta be halk hangon. – De amikor választanom kellett, hogy esélyt adok n