Emery most már sírt, de egyben nevetett is, a hang a kettő kaotikus keveréke volt.

A hímje nem törődött ezzel. Telecsókolta az arcát, őrülten és gátlások nélkül. "Érezlek téged" – mormolta a csókok között.

"É-én is érezlek téged" – nyögte ki a lány, kezei vándoroltak, próbálta megérinteni őt, ahol csak elérte.

"Az illatod… Ukrae, a kibaszott illatod…" A szimatolása hangossá, eszeveszetté, őrültté