– Az idők végezetéig – mondta a férfi habozás nélkül.

Az Orákulum visszanézett Emeryre. – Az ön születése már nagyon régen mozgásba lendült. Meg volt írva a csillagokban. – Száraz, ropogó hangot hallatott, amitől a bordáihoz kapott, láthatóan fájdalmak közepette.

– Pihennie kellene – kérlelte Viktor Nagyúr lágyan. – Ne beszéljen többet, mint amennyit feltétlenül szükséges.

Az Orákulum ránézett. –