– Szóval… ami Alejandrót illeti.

Marceline finoman felvonta az egyik szemöldökét. – Mi van vele?

– Tudod… olyan furcsa – kezdte Nivera, lassan tépkedve a croissant-ját –, hogy valaki, mint Alejandro, annyira… érinthetetlennek tűnik, de mégis vannak pillanatai, amikor egyszerűen darabokra hullik.

Marceline tekintete az övére villant. – Darabokra hullik?

Nivera vállat vont. – Láttam már. A pánikroha