A telefon képernyője ismét elsötétült, rezgése belevágott a csendbe.

Alejandro a könyökét az asztalra támasztotta, fejét lehajtotta, lehunyt szemmel hallgatta a falióra halk ketyegését. Apja hangja még mindig ott visszhangzott benne – nyugodtan, mérgezőn, szinte gúnyosan.

Lassan kifújta a levegőt, beletúrt a hajába, mielőtt a telefonja újra rezegni kezdett volna. Az éles zümmögés megriariasztotta.