20. FEJEZET

LUCIA

⪼⚔︎♛⚔︎⪻

A börtönöm gyönyörű volt.

A leszállópálya épphogy csak elég hosszú volt a gépünknek, egyenesen a tömör sziklának tűnő felületbe vájva. Ahogy földet értünk, az arcomat a kis ablakhoz nyomtam, kétségbeesetten kutatva a civilizáció bármilyen jele után. Egy dokk hajókkal. Egy rádiótorony. Bármi.

Nem volt semmi.

"Üdvözöllek Skellig Beag-en" – mondta Dante, hangja sűrű volt az