155. FEJEZET

LUCIA

⪼⚔︎♛⚔︎⪻

Nem tudom, meddig ültem ott. Lehettek percek vagy órák. Az idő elvesztette az értelmét ezen a helyen.

De végül ismét lépteket hallottam. Ezúttal nehezebbeket. Dühösebbeket.

A cellám ajtaja kivágódott, és az apám állt ott, arca eltorzult a dühtől.

– Mi a poklot műveltél a húgoddal? – követelte a választ.

Nyugodtan néztem fel rá. – Elmondtam neki az igazságot. Valamit, ami