203. FEJEZET

LUCIA

⪼⚔︎♛⚔︎⪻

Hajnali ötkor a fejtámlának szorított, a szája a nyakamon volt, mindkét keze pedig olyan helyen, ahol reggel hétkor egyáltalán semmi keresnivalójuk nem lett volna.

– Dante.

– Hm.

– Korán van.

– Ébren voltál. – Az ajka lefelé mozdult a kulcscsontomon. – Észrevettem.

– Csendben feküdtem.

– Csendben feküdtél, de hangosan gondolkodtál. – Elég messze húzódott ahhoz, hogy rám