Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Blair

Különös érzés elhagyni a kórházat egy olyan társsal, akire nem is emlékszem. Duncan épp a kocsi ajtaját tartja nekem, én pedig elmosolyodom, mielőtt beülnék egy olyan gyerekkel a karomban, akinek a születésére nem is emlékszem.

Őszintén szólva eléggé őrült most az életem, nem fogok hazudni. Az agyam tiszta pép, és bár tudom, hogy aligha az én hibám, hogy amnéziám van, mégis hihetetlenül bűnt