Eli

Kicsit szégyellem magam miatta, de legalább húsz percig úgy sírok, mint egy kisgyerek, mire kinyílik a szobám ajtaja. Még csak kopogás sem hallatszik; dühösen felnézek Camre, aki lépés közben megtorpan, amikor meglátja, hogy sírok.

– A fenébe is, kell egy kis zsepi?

Összehúzom a szemem. – Mi a poklot keresel itt?

Szórakozottan pillant rám, de a szája szélén bujkáló valami nem egészen mosoly. –