Camden

Eli felém lép – nem egy zsákmányát becserkésző ragadozó folyékony kecsességével, hanem mintha maga a gravitáció hajolna most felém. Ujjai meg-megrándulnak az oldalánál, miközben füst gomolyog róluk – Julius ellopott mágiája örvénylik a bőre alatt. A kötelékünk nem melegséggel lüktet, hanem egy fogazott áramlattal, amely nyersen karcolja a bordáimat.

*Gyere közelebb*, zümmögi – egy parancs,