Hárman néztük, ahogy kiviharzik az ajtón. Josh és én is tiszta megkönnyebbüléssel sóhajtottunk fel, most, hogy Janine elment. Nem voltam benne biztos, hogy sikeresnek nevezném a küldetésünket, de legalább Janine elment, és gondolom, most már hazamehetek.

– Sajnálom, hogy az előbb egy kicsit megijesztettelek. Nagyon köszönöm a segítségedet – mondott köszönetet Josh, és megfogta a kezemet.

– Ó...